Ádány Tamás: A szovjet államutódlás egyes kérdéseinek magyar jogi vonatkozásairól. Nr. 2019/6.

Ahhoz képest, hogy a szuverenitás változásaként meghatározható államudólás a nemzetközi jog alapvető intézményeit érinti, szabályrendszerének gyakorlati alkalmazása „ellentmondásos”  és „határozatlan”.  A szovjet államutódlással kapcsolatban is hasonló a helyzet: míg számos nemzetközi egyezmény sorsa megnyugtatóan rendezett, a természetes személyek életét közvetlenül is befolyásoló egykori szovjet-magyar kétoldalú kapcsolatokat szabályozó egyéb egyezmények mai alkalmazása kihívást jelenthet. A felmerülő kérdéseket az alábbiakban egy konkrét egyezmény és három szovjet utódállam példáján vizsgáljuk meg részletesen.  

Így a jelen tanulmány három kérdést válaszol meg:

- van-e olyan általánosan elismert nemzetközi jogi szabály, vagy kihirdetett jogszabály, amely Magyarország és Ukrajna, Magyarország és Oroszország viszonylatában alkalmazandónak rendeli az 1963. évi 16. tvr-rel kihirdetett a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött nemzetközi egyezmény rendelkezéseit figyelemmel az Alaptörvény Q) cikkére

- a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény nemzetközi jogi hatálya az SzSzKSz megszűnését követően

- az 1963. évi 16. tvr. időbeli, területi, személyi hatálya figyelemmel az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésére.

A fenti kérdések megválaszolása érdekében a tanulmány áttekinti a nemzetközi jog potenciálisan alkalmazható forrásait, ezek közül azonosítja a konkrét ügyben alkalmazandó szabályokat. Ez azért szükséges, mert a magyar Alaptörvény a nemzetközi jog forrásait anélkül sorolja két kategóriába, hogy e forrásokat tételesen meghatározná.  A nemzetközi jog Magyarországon vitán felül alkalmazható szabályaiból (az 1956. évi I. tv-vel kihirdetett ENSZ Alapokmány és mellékletei) kiindulva e nemzetközi jogforrások így is egyértelműen meghatározhatóak: nemzetközi szerződések, szokásjog és az általánosan elfogadott jogelvek.  Az ezek által kijelölt keretek között normatív tartalommal bírhatnak továbbá az államok egyoldalú aktusai is. A nemzetközi szervezetek határozatainak jogforrási jellegét a jelen tanulmány kérdéseinek vizsgálata nem igényli és nem indokolja. 

A szerződések, a szokásjog és a jogelvek, mint nemzetközi jogforrások egyaránt tartalmazhatnak általánosan elismert szabályokat, míg a „más források” alkotmányos kategóriában szokásjog és jogelvek nem alkalmazhatóak. A befoglaló nemzetközi jogi jogforrási formától függetlenül minden esetben általánosan elismert szabálynak kell tekinteni a nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályait, ez a fogalmi kategória azonban a jelen tanulmány kutatási kérdéseinek eldöntése szempontjából tartalmilag mellőzhető.

A Szovjetunió 1992-es felbomlása a nemzetközi jog általánosan elismert (szokásjogi) szabályai szerint egy államutódlási helyzet, amely érinti a SZU által korábban kötött nemzetközi szerződéseket, az állami javakat, adósságokat és egyéb jogviszonyokat. A szerződésekben való államutódlás szabályainak meghatározásához az államutódlás általános szabályai mellett a nemzetközi jog szerződésekre vonatkozó joganyaga is releváns. 

Az államutódlási helyzetekre általában – így a szovjet államutódlásra is alkalmazhatóan – létezik egyezményes szabályozás és univerzális nemzetközi szokásjog is. A volt szovjet tagállamok és Magyarország közötti államutódlás kérdésekre alkalmazandó konkrét szerződések ugyanakkor nem nevezhetőek általánosan elismert szabályoknak.  A vonatkozó univerzális szokásjog azonban tartalmaz olyan nemzetközi jogi normákat is, amelyek az Alaptörvény Q. cikk (3) bekezdés első mondata alapján, kihirdetés nélkül is alkalmazandóak. E szabályok alapján viszont nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy egy szerződés továbbélése vagy megszűnése-e az egyetemes hatályú főszabály egy államutódlási helyzetben,  ezért a konkrét államutódlási helyzetek a szerződések továbbélése szempontjából eseti mérlegelést igényelnek, ahol az érintett államok egyoldalú jognyilatkozatainak között döntő jelentősége lehet: de természetesen csak a nemzetközi jog egyéb forrásai adta keretek között. 

Az egyes államutódlási helyzetekben a szerződések sorsának kérdése minden esetben legalább két tényezőtől függ: az államutódlási helyzet kialakulásának mikéntjétől (egyesülés, szétválás, kiválás, területcsere vagy újonnan függetlenné vált állam); és a szóban forgó szerződés tartalmától. A volt szovjet tagköztársaságok esetében is szerződésenként és tagállamonként eltérő következtetésre lehet és kell jutni a tekintetben, hogy egy korábbi, a Szovjetunió által kötött szerződés ma hatályban van-e rájuk nézve, ráadásul ezt a következtetés minden egyes nemzetközi szerződés esetében külön kell vizsgálni. A volt szovjet tagköztársaságok egymás közötti, államutódlásról szóló szerződései is eltérő rendelkezéseket tartalmaznak különböző nemzetközi szerződések vonatkozásában.

A műhelytanulmány letölthető innen.

  • Hits: 2600