Az ingatlan bérbeadás a gazdasági élet egyik leggyakrabban előforduló ügylettípusa, az ezen ügylettípushoz kapcsolódó áfa kezelés ezáltal kiemelt jelentőséggel bír. Az ingatlan bérbeadás főszabály szerint mentes az áfa fizetési kötelezettség alól, ugyanakkor számos olyan bérbeadás jellegű szolgáltatásnyújtással találkozhatunk, amely a bérbeadás határterületén helyezkedik el. Ebből kifolyólag a helyes áfa szempontú minősítés elengedhetetlen, mivel a bérbeadásnak nem minősülő ügyletek adókezelésére nem az adómentesség, hanem az általános szabályok vonatkoznak.

A jelen tanulmányban az ingatlan bérbeadás kapcsán felmerülő egyes áfa vonatkozású kérdéseket vizsgálom meg, figyelemmel arra, hogy e témakör kapcsán számos értelmezési nehézség merül fel, illetve az ingatlan bérbeadást érintő kérdésekkel az Európai Bíróság is több alkalommal foglalkozott.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Az EU versenyjogi szabályainak megsértéséből eredő fogyasztói károk magánjogi úton való megtérítése az elmúlt években a viták homlokterében áll. A vita közelmúltbeli fontos kérdésévél vált az, hogy a köz- és magánszféra kikényszerítési erőfeszítéseinek keveredése javíthatja-e a fogyasztók kártalanításának hatékonyságát.

Magyarországon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jogának megsértése miatti fogyasztói kártalanítást szorgalmazza a Gazdasági Versenyhivatal, amely jelentős eredményeket ért el a fogyasztók közvetlen javára e tekintetben.

Ebben a tanulmányban azt vizsgálom, hogy az ún. addiktív (addictive by design) sötét mintázatok („ASM”) jogellenesnek tekinthetők-e a magyar polgári jog rendszerében, és jogalapot jelenthetnek-e a fogyasztók vagyoni vagy nem vagyoni kárainak megtérítéséhez.

A hiper-lebilincselő sötét mintázat1 egy addiktív kialakítású digitális interfész: a big data és egy vagy több viselkedési jellemző elemzése segítségével több időt töltenek a felhasználók a szolgáltatással való interakcióval. A túlzottan lebilincselő sötét mintázatok az ún. hypernudge formái, és rendkívül elterjedtek az interneten, különösen a tartalommegosztó platformokon. Lényegük, hogy kiaknázzák a dopamin ciklust, csökkentik a felhasználók autonómiáját, amelynek következtében további (elsősorban mentális) egészségkárosító hatásokkal járhatnak.

Jelen tanulmányban az ASM-ket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerint (i) meg nem engedett befolyásolásként, vagy (ii) az 5. cikk szerinti általános teszt alapján jogellenes magatartásként veszem figyelembe.

A műhelytanulmány letölthető innen.

The Court of Justice of the European Union is a multilingual institution not unlike other EU institutions, with the Rules of Procedure regulating the language regime of its different proceedings. The European Commission, legal representatives and Agents of the Member State Governments must navigate the multilingual setting of the Court’s hearings, speaking and listening through the medium of simultaneous interpretation. The (necessary) use of linguistic mediation involves the risk of loss of meaning. This paper addresses this problem by briefly describing the Court’s relevant language use rules and the mental process of interpreting, with finally making some recommendations to ensure that the message communicated in the pleadings, answers and closing arguments gets across to the judges and the Advocate General.

The working paper is available for download here.

This article focuses on the CJEU’s statelessness related case law and aims to give an answer whether the case law can be considered as a step forward to reduction of statelessness in the Member States.

Statelessness is a rather controversial phenomenon in the European Union. According to Declaration No. 2 of the Maastricht Treaty it is for the Member States to lay down rules on nationality, however, in the Rottman case the CJEU determined its competence in citizenship related questions when the loss of EU citizenship is concerned.

The article therefore introduces and also analyses the judgements delivered by the CJEU on questions of the loss of EU citizenship where statelessness either de jure or de facto was considered, namely the Rottman case, Tjebbes case, Pancharevo case and the JY case; however, the article intentionally does not cover judgements where EU citizenship and the rights attached to it in general is in the highlight of the case.

After having the aforementioned cases analyzed I draw the consequence whether the CJEU’s case law can be considered as a step towards the reduction of statelessness in the  Member States.

The working paper is available for download here.