Az Alaptörvény hetedik módosítása szerint „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének alapvető kötelessége.” (R) cikk (4) bekezdés) Az Alaptörvény nem a keresztény vallás, és nem is általában a keresztény kultúra mellett kötelezi el a magyar államot, hanem kifejezetten Magyarország kultúrájának, mint keresztény kultúrának a védelemét rendeli el. Az alkotmányozói cél kétségkívül az volt, erőteljesebb hangsúlyt és védelmet adjon az ország kulturális identitásának, azaz többletet a Nemzeti hitvallásban felhívott keresztény örökséghez képest.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A Nejvyšší soud České republiky (Cseh Köztársaság) által 2014. augusztus 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – az ún. Marie Matoušková ügy(ben) – eredményeként indult eljárásban az Európai Unió Bírósága az európai öröklési rendelet   tárgyi hatálya körében végzett jogértelmezést. A jogértelmezés három esetkört foglalt magába: 1.) az öröklési eljárás során az örökösök között létrejött hagyaték felosztására irányuló egyezség minősítését, 2.) az öröklésre vonatkozó intézkedések meghatározását, 3.) az öröklési és végintézkedési képesség mint a természetes személyek személyi állapotával összefüggő kérdés minősítését.
Az EuB által a Matoušková ügyben végzett jogértelmezés valódi jelentősége a Brüsszel-II.a rendelet  és az európai öröklési rendelet tárgyi hatályának elhatárolása. A műhelytanulmány célja a C-404/14. sz. ügy részletes bemutatása révén a két jogforrás körében felmerült ütközőpontok feltárása.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A római jog kutatásában és oktatásában gyakran találkozunk azzal a kérdéssel, hogy mit jelentett pontosan a klasszikus jogászok számára a ius naturale mint normarendszer; milyen jelentőséggel bírt a mindennapi döntéshozatalban, továbbá mi volt a pontos tartalma, illetve miként is hivatkoztak rá a klasszikusok. A cél tehát a ius naturale helyének feltárása a klasszikus jogászok gondolkodásában. Ennek során az első lépés az ulpianusi summa diviso körében való elhelyezés, majd ezt követheti a meghatározást adó forrásszöveg elemzése, az egyes, kardinális jelentőségű szövegelemek etimológiájának vázlatos feltárása. Gyakran felmerülő hivatkozás a ius naturalénak a ius gentiummal való azonosság – az ezzel kapcsolatos megállapítások azonban óvatosságra intenek eme ekvivalencia általános érvényű kinyilvánítása kapcsán.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Az írás a csődjog kapcsán három kérdésre keres választ. Egyrészt, a csődjog olyan definícióját próbálja adni, amely annak nagyon eltérő megoldásait képes lehet átfogni.  A csődjogot egy a feleket újratárgyalásra ösztönző rendszerként írja le. Ezt az ösztönzőt a csődjog azzal teremti meg, hogy (i) a hitelezőket rosszabb helyzetbe hozza (mint amiben csődeljárás nélkül lennének), és (ii) az egyezkedési folyamat fontos pontjait szabályozza. Másrészt, áttekinti az írás, hogy milyen elvárasokat fogalmaz meg a túladósodott személyek helyzetének rendezése kapcsán a joggazdaságtan. Áttekinti, hogy mely célok állnak ezek közül valóban ellentétben egymással. Harmadrészt, felhívja a figyelmet arra, hogy a kérdés nem az, hogy be kell-e avatkozni az ilyen adósok és hitelezőik viszonyába – a helyes kérdés az, hogy milyen eszközzel tegye ezt a jogrendszer. Röviden számba veszi ezért az, hogy a csődjogi intézményeken kívül milyen jogi alternatívák révén érhetőek el a célok – és ezekhez az alternatívákhoz képest mi a csődjogi megoldás előnye és hátránya.

A műhelytanulmány letölthető innen.