A Meroving-kori Frank Birodalom kialakulásának vizsgálata több szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert a kialakulóban lévő feudalizmus alapkövei ekkor kerültek letételre Európában, másrészt pedig a Nyugatrómai Birodalom megszűnését követően, a kontinens történelmében későbbiekben meghatározó szerepet játszó új államszervezet létrejötte miatt. A germán törzsi alkotmányosság szerint élő különböző frank törzseket Chlodwig frank király egyesítette saját uralma alatt és az általa megalkotott Meroving-alkotmányosság már magában hordozta a római alkotmányosság és államberendezkedés egyes elemeit is. A növekvő Frank Birodalom az egykori római provinciák területeit is magába olvasztotta, melyben a lakosság és a papság megnyerése a Chlodwig által felvett kereszténység mentén is biztosítható volt. A kereszténység ezt követően a Frank Birodalom egyre fontosabb részévé vált.

A Meroving-kor államszervezetének működőképessége a király hatalmából eredt, berendezkedése patrimoniális királyság volt, melyben a királyi hatalom erejét a birtokában lévő földterületek nagysága határozta meg. A Meroving-ház uralkodói belviszályaik során rendkívül sok földterületet adományoztak el a nemesek támogatásának megnyeréséért és ezzel párhuzamosan a királyi hatalom is folyamatosan gyengült. A Meroving-ház későbbi válsága véleményem szerint elsősorban a saját dinasztiájukon belüli viszályok eredménye. Királyaik már a 7. században elvesztették uralkodói hatalmukat I. Dagobert halálát követően, azonban szakrális jellegük miatt képesek voltak egészen 751-ig megőrizni a királyi tisztséget mindennemű tényleges hatalom birtoklása nélkül."

 A műhelytanulmány letölthető innen.

Az elmúlt évtizedek egyik legélénkebb diskurzust kiváltó nemzetközi emberi jogi kérdéseinek egyike a nem állami szereplők, így különösen a transznacionális vállalatok tevékenységével összefüggő emberi jogi jogsértésekért viselt felelősség kérdése. E kihívás pedig közvetlen összefüggésben áll a nemzetközi tőkeberuházások elmúlt fél évszázadban látható folyamatos növekedésével. Hűen jellemzi ezt a jelenséget, hogy a jelenkor világgazdaságában közel nyolcvanezer transznacionális vállalat, és mintegy tízszer annyi leányvállalat működik. E vállalatoknak az emberek hétköznapi életére gyakorolt hatása folyamatosan növekszik, emellett pedig a tevékenységük egyre súlyosabb következményekkel járhat együtt. Jelen tanulmány célja, hogy felvázolja az üzleti világ új jelensége és a nemzetközi elismerést nyert emberi jogok között fellelhető egyes összefüggéseket. Ennek során a tanulmány kísérletet tesz a dilemma lényegének feltárására, majd bemutatja azokat a nemzetközi jogi kísérleteket, amelyek orvoslást kívántak nyújtani a visszásságokra. Végül pedig elemzi a nemzetközi jog jelenleg érvényes válaszait, és megvizsgálja a legújabb törekvések perspektíváit.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A tanulmány kiindulópontját az a felismerés jelenti, hogy a jogalkotás és a jogérvényesítés „hivatalos” (az írott jog által meghatározott) útjai számos esetben nem képesek a rendkívül változatos élethelyzetek következtében kialakult konfliktusok, problémák megfelelő rendezésére, ezért szükség van alternatív lehetőségek kidolgozására, alkalmazására is. Mind a szabályozás, mind a vitarendezés alternatív útjai sokfélék, a maguk előnyeivel és hátrányaival, ráadásul a határok a jog és önszabályozás/társszabályozás között nem mindig egyértelműek, olykor sajátos hibrid megoldásokkal találkozhatunk.

Írásomban áttekintést nyújtok a hazai alternatív szabályozási és vitarendezési módokról, valamint megvizsgálom ezek alkalmazhatóságát a pénzügyi fogyasztóvédelem területén. A rendelkezésre álló lehetőségek és fórumok áttekintését követően javaslatokkal élek ezek hatékonyabbá, a fogyasztók igényeinek megfelelőbbé tétele érdekében.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A FUEN és az RMDSZ elnöke 2013 júliusában európai polgári kezdeményezést nyújtott be a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme, valamint Európa nyelvi és kulturális sokszínűségének megőrzésére vonatkozó uniós szabályok megalkotása érdekében Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért címmel. Az Európai Bizottság 2013 szeptemberében elutasította a kezdeményezés bejegyzését, így nem kezdődhetett meg az aláírások gyűjtése. A kezdeményezők keresetet nyújtottak be az Európai Törvényszékhez, melyben a C(2013) 5969 végleges bizottsági határozat megsemmisítését kérik. A felperesek szerint a döntés egyrészt alaki hibákban szenved, mivel a határozattal a Bizottság nem megfelelően tájékoztatott döntéséről, másrészt a Bizottság döntése anyagi jogilag is hibás, mivel egyik javasolt témakör sem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be. Tekintettel arra, hogy az ügyben 2016. szeptember 16-án tartották a szóbeli meghallgatást, a per iratanyaga jelenleg nem hozzáférhető. Ennek megfelelően tanulmányomban az eljárás során vélhetően felhozott jogi érvekkel foglalkozom – a korábbi vonatkozó esetjog és a rendelkezésre álló dokumentumok (Bizottság bejegyzést elutasító határozata, a Törvényszék által közzétett jogalapok) és sajtónyilatkozatok alapján – így különösen a Bizottsági tájékoztatási kötelezettségének nem teljesítésével, a részleges bejegyzés lehetőségével, a nyilvánvalóság és befogadhatósági teszt feltételeinek értelmezésével, valamint a kiegészítő tájékoztatás figyelembevételével a polgári kezdeményezés bejegyzése során.

A műhelytanulmány letölthető innen.