Das Gesetz V. aus dem Jahr 2013 (BGB) regelt das System der Vaterschaftsvermutungen im Vergleich zur früheren Regelung des Gesetzes IV. aus dem Jahr 1952 (Familienrecht) über die Ehe, Familie und Vormundschaft bezüglich der verwandtschaftlichen Beziehungen aufgrund der Abstammung genauer und übersichtlicher. Im Vergleich: Das BGB behält zum Teil manche Anordnungen des Familienrechtes, schafft zum Teil völlig neue Regeln und leistet zum Teil durch die Veränderung mancher Judikatur neue Anordnungen. Es lohnt sich jedoch die Aufmerksam darauf zu richten, dass aufgrund bestimmter Ereignisse, die im Ausland bereits geschahen, Interpretationsschwierigkeiten vorkommen können, falls hierzulande ähnliche Fälle passieren würden.

Das Arbeitspapier steht hier zum Download zur Verfügung.

Az utóbbi években több kötet összegző megállapításaként lehetett olvasni, hogy a demokratikus jogállam torzulásaként bírói állam jön létre (Bernd Rüthers) vagy a jogállam totális jogállammá torzul (Varga Zs. András), és én magam is a jurisztokrácia és a demokrácia határvonalán billegő változásokat kritizáltam 2015-ben írt tanulmányaimban. Azóta annyiban eltolódott nézőpontom, hogy konstatálva az Európában és a világ más országaiban is megfigyelhető, alkotmányokba és alkotmánybírósági törvényekbe bevett jurisztokratikus hangsúlyokat – mintegy legalizálva már a kritizáltakat -, kritika mentesebb elemzésem volt a jurisztokratikus kormányforma kategóriájának megfogalmazása az eddigi parlamentáris, prezidenciális és félprezidenciális kormányforma mellett, melyet először épp a  Pázmány Working Papers sorozatában jelentettem meg angol nyelven 2016-ban. Most tágabban mint az egész állami működést (közigazgatást, politikai akaratképzést és bíráskodást) érintő változásokat igyekeztem összefoglalni a demokratikus jogállamot leváltó jurisztokratikus állam felmutatásával. E semleges-konstatáló elemzést nyilván lehet majd a tényszerűség oldaláról vitatni, éppúgy mint a kritikai attitűd középpontba emelésével a létrejött állapotot magát. Mind a két vitatás csak hozzájárulhat az állam, a demokrácia és a jogállam mélyebb megértéséhez, de bízom abban, hogy az itt található semlegesebb-konstatáló elemzés is közelebb visz ehhez.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A Meroving-kori Frank Birodalom kialakulásának vizsgálata több szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert a kialakulóban lévő feudalizmus alapkövei ekkor kerültek letételre Európában, másrészt pedig a Nyugatrómai Birodalom megszűnését követően, a kontinens történelmében későbbiekben meghatározó szerepet játszó új államszervezet létrejötte miatt. A germán törzsi alkotmányosság szerint élő különböző frank törzseket Chlodwig frank király egyesítette saját uralma alatt és az általa megalkotott Meroving-alkotmányosság már magában hordozta a római alkotmányosság és államberendezkedés egyes elemeit is. A növekvő Frank Birodalom az egykori római provinciák területeit is magába olvasztotta, melyben a lakosság és a papság megnyerése a Chlodwig által felvett kereszténység mentén is biztosítható volt. A kereszténység ezt követően a Frank Birodalom egyre fontosabb részévé vált.

A Meroving-kor államszervezetének működőképessége a király hatalmából eredt, berendezkedése patrimoniális királyság volt, melyben a királyi hatalom erejét a birtokában lévő földterületek nagysága határozta meg. A Meroving-ház uralkodói belviszályaik során rendkívül sok földterületet adományoztak el a nemesek támogatásának megnyeréséért és ezzel párhuzamosan a királyi hatalom is folyamatosan gyengült. A Meroving-ház későbbi válsága véleményem szerint elsősorban a saját dinasztiájukon belüli viszályok eredménye. Királyaik már a 7. században elvesztették uralkodói hatalmukat I. Dagobert halálát követően, azonban szakrális jellegük miatt képesek voltak egészen 751-ig megőrizni a királyi tisztséget mindennemű tényleges hatalom birtoklása nélkül."

 A műhelytanulmány letölthető innen.

Az elmúlt évtizedek egyik legélénkebb diskurzust kiváltó nemzetközi emberi jogi kérdéseinek egyike a nem állami szereplők, így különösen a transznacionális vállalatok tevékenységével összefüggő emberi jogi jogsértésekért viselt felelősség kérdése. E kihívás pedig közvetlen összefüggésben áll a nemzetközi tőkeberuházások elmúlt fél évszázadban látható folyamatos növekedésével. Hűen jellemzi ezt a jelenséget, hogy a jelenkor világgazdaságában közel nyolcvanezer transznacionális vállalat, és mintegy tízszer annyi leányvállalat működik. E vállalatoknak az emberek hétköznapi életére gyakorolt hatása folyamatosan növekszik, emellett pedig a tevékenységük egyre súlyosabb következményekkel járhat együtt. Jelen tanulmány célja, hogy felvázolja az üzleti világ új jelensége és a nemzetközi elismerést nyert emberi jogok között fellelhető egyes összefüggéseket. Ennek során a tanulmány kísérletet tesz a dilemma lényegének feltárására, majd bemutatja azokat a nemzetközi jogi kísérleteket, amelyek orvoslást kívántak nyújtani a visszásságokra. Végül pedig elemzi a nemzetközi jog jelenleg érvényes válaszait, és megvizsgálja a legújabb törekvések perspektíváit.

A műhelytanulmány letölthető innen.