A kriptoeszközök adójogi kezelésének szabályozása viszonylag kialakult a magánszemélyek jövedelemadózásának szabályozásában. Ezzel szemben a társas vállalkozások és egyéb szervezetek esetében nem, hogy kialakulatlan, hanem lényegében nem is létezik a hazai szabályozásban. A társas vállalkozások esetében a jövedelemadóztatás kulcsa és kiindulópontja a számviteli nyilvántartás, amelynek hazai és nemzetközi szabályozása is több ponton eltér egymástól. Jelen tanulmány célja e szabályozási hiányosságokkal erőteljesen terhelt témakörben feltárni azon kapaszkodókat, amelyek az adóztatás során elméleti és gyakorlati szempontból is kijelölik a helyes jogalkalmazás rögös útját.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Az adatok, köztük a pénzügyi információk biztonságos nyilvántartását szolgáló technológiai újítások jogintézményeink változását, fejlődését is lehetővé, illetve szükségessé teszik. Az elosztott főkönyvi technológia alkalmazásának leginkább közismert területe a kriptoeszközök világa, azonban e technológia ezek mellett is számos más területen, így akár az értékpapírjog világában is alkalmazható. Az értékpapírokat a jog mindeddig kinyomtatott okiratként vagy dematerializált értékpapírként szabályozta, az elosztott főkönyvi technológia megjelenése azonban egy újfajta értékpapír, az elosztott főkönyvi technológián alapuló értékpapír megjelenését is lehetővé tette. Ilyen értékpapír kibocsátására a magyar szabályozás alapján még nincs lehetőség, Németország és Svájc azonban már megalkotta azon szabályozási kereteket, amelyek ezt lehetővé teszik. A német és a svájci szabályozás bár ugyanazt a cél szolgálja, de egymástól sok tekintetben eltér. Jelen tanulmány célja e két új szabályrendszer elemzése, amellyel a szerző szándékai szerint hozzá tud járulni a leendő hazai szabályozási keretek kialakításához.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A tanulmány a shiprider intézményét vizsgálja a nemzetközi jog tükrében, különös tekintettel a kalózkodás felszámolása érdekében kialakított modell tapasztalataira. A shiprider-megállapodások lényege, hogy egy állam rendészeti tisztje más állam hadihajójára szállva gyakorol joghatóságot, ezzel áthidalva a tengeri bűnözés felszámolását gátló joghatósági akadályokat. Elterjedése először a kábítószer-csempészet elleni fellépéshez volt köthető, azonban a kalózkodás kapcsán ez a megoldás új szintre emelkedett, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása alapján nemzetközi erők alkalmazták egy szuverén állam felségvizein, ami precedens nélküli helyzetet teremtett. A tanulmány ezért összeveti a klasszikus és a kalózkodásra szabott modelleket és feltárja a shipriderek alkalmazásával kapcsolatos jogi dilemmákat, úgymint a joghatóság megosztásával kapcsolatos kérdéseket, az emberi jogi aggályokat és a felelősség megosztásának problematikáját. Emellett igyekszik választ találni arra a kérdése, hogy ezen megállapodások alkalmasak-e a joghatósági akadályok hatékony és jogi értelemben is fenntartható áthidalására, és hogy ezen tapasztalatok hasznosíthatók-e a jövőbeni, több szereplőt és több joghatóságot érintő tengeri biztonsági helyzetekben.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A tanulmány a szubszidiaritás elvét vizsgálja az állam és az önkormányzatok viszonyrendszerében, különös tekintettel a magyarországi önkormányzati reformokra 1990 után és a 2024-2025-ben kibontakozó Versenyképes Járások Programra. Először történeti, filozófiai és jogi aspektusok alapján tárgyalja, hogy a szubszidiaritás mint elv miként alakult ki és milyen elméleti jelentéstartalmai vannak. Másrészt elemzi, hogy az 1990 utáni magyar önkormányzati rendszer, az Ötv., majd a 2010 utáni jogszabályi reformok mennyiben illeszkednek ehhez az elvhez. Végül a Versenyképes Járások Program szerepét mutatja be mint olyan új kezdeményezést, amelyben a térségi együttműködések és a lokális döntési szintek megerősítése révén a szubszidiaritás elemei is visszaköszönnek.

A műhelytanulmány letölthető innen.